1945-ben átéltem a főváros ostromát, fürödtem az aranylavórban, amikor még csak három bombatölcsér volt a Dagály utca végén. Úttörőként zakatoltam május elsejéken, ott voltam a Sztálin szobor ledöntésénél, a pártház ostrománál, de később nem mentem világgá. Sok munkahelyem volt, sok bizonyítványt szereztem, soha nem politizáltam. Többször nősültem, születtek gyermekeim, egyet el is temettem. Megéltem a rendszerváltást, a század és ezredfordulót, bábáskodtam a pápa látogatásánál, majd az újratemetésen, szálláscsinálója voltam az első szabadon választott miniszterelnöknek és más hírességeknek. Megéltem a nyugdíjas kort, öt unokával és egy dédunokával. Most írom a harmadik könyvem.
Tanúja lehettem egy változatos, izgalmas, hol szép, hol rettenetes kornak, amiről szívesen mesélek, ha kérdezel.
Ha érdekel.